Helyszín: Duna-Ipoly torkolat (Szob)
GPS: 47.81829657315186, 18.849710597916683
Éjszakák száma: 1
Élmény: (1-5): 5☆
Ahol a folyók összeérnek: Naplemente és kutyás kaland a Duna–Ipoly torkolatánál
Vannak azok a pillanatok, amikor kiszállok az autóból, megpillantom a Duna-partot, és egyszerűen megáll bennem az idő. Ahogy körbenézek, látom a túlsó part sziluettjét, a víz örökös sodrását, a homokos és kavicsos partokat, a vízbe nyúló faágakat és a békésen úszkáló kacsákat… ilyenkor elönti a szívemet az a mély nyugalom, hogy a következő pár órában nincs más, csak én és a természet.
Pontosan ez történt velem ezen a márciusi szombaton is. Egy olyan helyszínt választottunk az autós vadkempingezéshez, amiről már előre tudtam: ott lesz a személyes bakancslistám első három helyezettje között. Nem tévedtem. Ez az egyik legszebb partszakasz, amit valaha láttam.
A Duna–Ipoly torkolata a magyar–szlovák határnál fekszik. A két folyó találkozása, a lemenő, majd a felkelő nap fényjátéka olyan harmóniát teremt ezen a vidéken, amit nehéz szavakkal leírni. A homokos part autóval is kiválóan megközelíthető (kivéve persze árvíz idején), a széles parton pedig hatalmas fák tövében építhetjük fel a táborhelyünket. Tudom, hogy nyáron valószínűleg többen is sátraznak itt, de ez talán nem is baj – hiszen így újabb kalandvágyó kempingtársakat ismerhetünk meg.
Ami ezt az élményt most még különlegesebbé tette, hogy nem egyedül vágtam neki az útnak. Velem jött Feci barátom és a három kutyusa is, így a legjobb társaságban élvezhettem a természetet.
Bár az éjszaka még tartogatott némi hideget, a jó felszerelés elengedhetetlen a vadkempingezéshez. A hálózsákom melegében, a pirkadat első fényeit figyelve ittam meg a reggeli kávémat. Csodálatos volt nézni az ébredező természetet: a fürdőző kacsákat és a napot, ahogy egyre magasabbra kúszik az égbolton. Március végén a víz még hideg, de a reggeli pára látványa minden fázós percet megér!
Biztos vagyok benne, hogy a következő hetekben még visszatérek ide!