Autós vadkemping a Villó Völgyében

Eredetileg Boldogkő várát vettem célba ezen a hétvégén, de az utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy a radaromon már régóta szereplő, titkosabb és varázslatosabb helyszínt, a Villó völgyét választom.

És milyen jól tettem!

A természet egy olyan érintetlen, vad arcát mutatta meg, ami minden kilométert megért, és ismét bebizonyította, hogy a legjobb élményeket sokszor a spontán döntések hozzák.

Megközelítés és a védett táborhely

A helyszín meglepően könnyen megközelíthető volt. A 25-ös főút és Egerbocs közötti összekötő útról nyílik egy földút, ami az Opel Grandland X számára teljesen jól járható maradt. Végül közvetlenül az út szélén sikerült letáboroznom (a pontos GPS koordináták, ha ti is felfedeznétek: 48.021988, 20.281074).

Bár a dombtetőn elég nagy szél fogadott, szerencsére a fák árnyékában és védelmében sikerült egy sokkal enyhébb, szélcsendesebb szegletet találnom. Itt nyitottam ki a tetősátrat, miközben a környéket már a kora nyári, csodásan nyíló vadvirágok illata lengte be.

Kíváncsi nyulak és szarvascsordák

Ahogy közeledett a naplemente és a fények aranyba fordultak, a völgy szó szerint életre kelt körülöttem. A tábor körüli teendők közben egy kíváncsi nyuszi ugrándozott oda egészen közel, mintha csak ellenőrizni akarta volna az új szomszédot. Nem sokkal később, ahogy a távolabbi domboldalakat kémleltem, egy egész szarvascsordát pillantottam meg, akik a legkisebb borjaikkal együtt vonultak át a lejtőn. Ezt a lenyűgöző látványt a kinyitott sátorból, teljes nyugalomban figyelhettem végig.

Éjszakai neszek a tetősátor körül

A vadkempingezésben az a legszebb, hogy sötétedés után az erdő hangjai felerősödnek. Éjszaka a völgy csendjében, a sátorvászon mögött fekve tisztán lehetett hallani a közelben mozgó vadakat. Szarvasok és őzek lépteit, az avar ropogását, sőt, még azt is, ahogy a közvetlen közelemben veszik a levegőt és szaglásznak a levegőben. Kicsit izgalmas, de legfőképpen tiszteletet parancsoló és hihetetlenül természetközeli élmény volt.

Ébredés a végtelenbe: Hullámzó dombok és a szél játéka

A reggeli kávé elkészítése után a dombtető egy újabb ajándékkal szolgált: a tiszta időben káprázatos, 360 fokos panoráma nyílt a messzeségbe. A sátorból kilépve, a szél által borzolt magas fűben állva egy folyamatosan változó, hihetetlenül tágas tér tárult elém.

Az égen hatalmas, drámai felhők úsztak, amelyek árnyéka sebesen vándorolt a végtelennek tűnő, lágyan hullámzó zöld dombokon és a mélyebb, sötétzöld erdőségeken. Lent a völgyekben élénkzöld és sárgás mezők váltakoztak, a távolban pedig a Bükk masszívabb, sziklásabb hegyvonulatai keretezték a látványt.

Bármerre is néztem – az ikonikus Bél-kő sziklatömbje, a Heves-Borsodi-dombság legelői, vagy egy magányosan álló, szélfútta fa felé –, a táj minden irányban hibátlan volt. A szél játéka a fűtengeren és az elképesztően tiszta levegő a szabadság tökéletes érzését adta. A Villó völgye egy igazi rejtett gyöngyszem, tökéletes terep azoknak, akik a teljes csendet, a vadvilág közelségét és a végtelen panorámát keresik.