Éjszakai koncert a Mátra lábánál – Újra a Pipis-hegyen

Van valami megmagyarázhatatlan varázsa annak, amikor az ember visszatér egy már jól ismert, kedves helyszínre, de az teljesen más arcát mutatja. Ezúttal nem egyedül, hanem egy jó barátommal vettük az irányt a Pipis-hegy felé egy laza, hétvégi kiruccanásra.

Pontosan naplementére értünk ki a platóra, és a látvány ezúttal is azonnal emlékeztetett arra, miért éri meg útra kelni. Ahogy a nap lassan lebukott a távoli, hullámzó mátrai dombok mögé, az egész égbolt narancssárga és arany színekben úszott. A horizont peremén izzó fények pazar díszletet adtak az esti tábornak. A júniusi melegben a hegyoldalt borító dús növényzet és a vadvirágok elképesztően erős, fűszeres illatot árasztottak – a természetnek ez az arcát a fotók sajnos nem tudják visszaadni, de ott, a helyszínen teljesen beszippantott minket.

Miután felkerült a Berger tetősátor az Opel tetejére, és felkapcsoltam a hangulatos kis fényfüzéreket (amik az alkonyatban zseniálisan mutattak a kocsi körül), jöhetett a lényeg: egy hideg sör, egy kiadós, kötetlen beszélgetés és a teljes kikapcsolódás a csillagos ég alatt.

A szélcsendes, kellemes este után az éjszaka tartogatott némi meglepetést: egy elképesztően hangos és élettel teli erdei koncertet kaptunk a természettől. A fák és a sűrű bozótos felől szinte szünet nélkül szóltak az állathangok, a madarak és az erdei vadak zaja kifejezetten felerősödött a sötétben. Igazán mozgalmas, zajos, de pont ettől felejthetetlen éjszakánk volt az autó tetején.

Újabb pipis-hegyi pipa, de a bakancslista még hosszú!