Feltöltődés a Gödöllői-dombságban

A szél átírta a tervet, az erdő kárpótolt: Feltöltődés a Gödöllői-dombságban

Ma kempingezni szerettem volna, így már a reggeli kávém mellett vágyakoztam a Hibás-tó nyugalmára, vagy a Parádsasvári pihenő csendjére, amit oly sokan dicsérnek, ezért elhatároztam, hogy csak egy éjszakára ki kiszakadok a mindennapi mókuskerékből. Sajnos a természet közbeszólt…. Az időjárás-jelentést nézve és a kinti szélvihart hallgatva egyszerűen nem éreztem úgy, hogy jó ötlet lenne most nekiindulni egy erdőnek vagy egy tóvidéknek és felállítani a sátramat.

Nem meglepően a túrázás és a „mehetnék” érzése erősebb volt bennem annál, hogy otthon maradjak. így született meg a B-tervem: egy kellemes séta a környéken, a Gödöllői-erdőben.

Nagyon szeretem ezt a vidéket, és nem csak azért, mert itt lakom egy faluban, de a Gödöllői-dombság elképesztően csodálatos és sokszínű vidék, ezt biztosan állíthatom. Szerintem mindenkinek érdemes lenne egyszer ellátogatnia a „Gödöllői Dombvidék Tájvédelmi Körzetébe”, mert ez a főváros szomszédságában fekvő, egyik legszebb dombvidékünk!

A Valkói nyilvános parkolóból indultam, ami önmagában egy hatalmas rét tele túzrakókkal. Tökéletes választás az autós vadkemping szerelmeseinek is (már meg is osztottam az információkat a közös Facebook csoportunkban) de kiránduláshoz is ideális kiindulópont, mert tanösvények és túraútvonalak is indulnak innen.

Egy 4 órás laza séta az erdő mélyén igazán fel tudj tölteni testileg és lelkileg is. Már induláskor eldöntöttem, hogy elhagyom a kijelölt túraösvényt, és beljebb hatoltok az erdő sűrűjébe addig, ahol már csak a puszta természet, a csodálatos élővilág és én magam vagyunk.

Az ebédemet is itt fogyasztottam el, ami különösen nagy élmény volt, tudva, hogy milyen ritkán adódik lehetőségem az erdő mélyén, teljes csendben ebédelni.

Imádom hallgatni a madarak csicsergését, a fák ropogását, ahogy a szél fújja őket, vagy az elszaladó nyulak és szarvasok látványát az erdő mélyén, mert ilyenkor elfelejtem, milyen feladatok várnak kint a „való világban”, milyen elvárások, milyen rohanás….

Igazán kellemes séta volt és most ugyan nem állítottam fel a sátram, de csak az erdő volt és én…