Miért pont az autós vadkemping?

Kezdetek – Miért pont az autós vadkemping?

Sokat hezitáltam rajta, hogy egyáltalán megírjam-e ezt a bejegyzést. Vajon érdekel másokat, hogy miért csinálom ezt az egészet? Aztán rájöttem a legfontosabbra: ezt az oldalt elsősorban magam miatt indítottam. Ez az én naplóm, az én utam – ergo teszem, amit teszek.

Tavaly, 2025 év végén valami átkattant bennem. Elfogott egy nagyon erős érzés: ideje megélnem azokat a dolgokat, amikre régóta vágyom. Elég volt a halogatásból, a „majd jövő héten”, „majd nyáron” típusú kifogásokból. Sokáig vártam arra, hogy megtaláljam a társam, akivel közösen vághatok bele ezekbe a kalandokba. De ahogy elkezdtem egyedül utazni a világban – legyen az egy repülőút a kedvenc városomba, Rómába, vagy egy rövidebb kiruccanás –, rájöttem, hogy az egyedüllétnek is megvan a maga varázsa. Nem akarom tovább parkolópályára tenni az álmaimat arra várva, hogy valaki csatlakozzon hozzám. Egyedül is képes vagyok megélni mindent, amit csak akarok.

Sok olyan embert követtem a közösségi médiában, akik a vadkempingezés világát mutatták be, és egyre erősebben éreztem: ez az én utam is. A banki hétköznapok, a projektek és az elemzések feszes világa, valamint a kényelmes kertes házam biztonsága mellett szükségem volt egy újfajta menedékre. Arra, hogy a természetben, a saját szabályaim szerint hagyjam el a komfortzónámat, és megtapasztaljam azt a mélyebb, spirituális csendet, amit csak az erdők vagy a vízpartok tudnak megadni.

Hogy miért pont az autós vadkemping mellett döntöttem? Talán mert szeretem a kényelmet, imádok vezetni, és vonz az ismeretlen, még ha messze is van. Amikor beülök az autóba, megszűnnek a távolságok. Számomra most nem a fizikai kimerülés vagy a többnapos hátizsákos túra a lényeg, hanem maga a megérkezés. Az a pillanat, amikor megtalálom a tökéletes táborhelyet, kiszállok, és körbenézek.

Csak a hely számít: a fák, a folyó vagy egy tó, a növények és a csodás égbolt, ami alatt mindezt megtaláltam.

Egyelőre Magyarország rejtett kincseit tervezem bejárni, de már ott motoszkál a fejemben, hogy hamarosan átlépem a határokat, és felfedezem a szomszédos országok csodás vidékeit is.

Kicsit nehéz szavakba önteni ezeket a gondolatokat, de igyekszem megosztani és megmutatni a kalandjaimat. Hátha másnak is inspirációt adok vele – és ki tudja, talán egyszer összefutunk egy folyó- vagy tóparton egy pillanatra.