Patakparti álomtábor az Ilona-völgyben

Megérzésből az ismeretlenbe: Patakparti álomtábor az Ilona-völgyben

Egy hirtelen jött, spontán ötletet meglovagolva délután bepakoltam a kempingcuccokat, és nekiindultam a Mátrának egy újabb autós vadkemping kaland reményében.

Kora délután indultam, s a célba vett északi pihenőparkba 15 óra körül meg is érkeztem. Nálam a helyszínválasztásnál az első benyomás mindig döntő. Bár Bélapátfalva csodaszép, takaros kisváros, s a Lak-völgyi tó is ritka kincs a vidéken, a nyársas pihenő valahogy mégsem volt szimpatikus. Én sokkal inkább az eldugott, privátabb és „nomádabb” pihenőhelyeket, erdei parkolókat keresem, ahol zavartalanul tudom élvezni a természet adta csendet és az erdő hangjait.

Miután körbejártam a helyet, úgy döntöttem, hogy nem maradok, hanem átmegyek a parádsasvári pihenőhelyre, ami amúgy is régóta szerepel a bakancslistámon. Ahogy a 24-es úton haladtam az új célom felé, teljesen elvarázsolt a Mátra csodálatos panorámája a kanyargós szerpentinekkel.

Aztán ahogy beértem Parádfürdőre, valami megakadt a szememen egy táblán. Egy hirtelen, megmagyarázhatatlan megérzést követve balra kanyarodtam az ismeretlenbe. Egy aszfaltos úton találtam magam, ami egyenesen az erdő mélyére vezetett, s a kocsiból nézve az útszéli farönk-rakások jelezték az erdei életet. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez az út az Ilona-völgyi vízeséshez visz. Ahogy haladtam befelé, egyszer csak egy hatalmas réten találtam magam az erdő sűrűjében, pont ott, ahol az Ilona-patak és a Pál-bükki-patak találkozik.

Az erdő mélysége és a hely varázsa azonnal magával ragadott. Már nagyon régóta vágytam arra, hogy egyszer a mély erdőben, egy patak partján élhessem át az autós vadkempingezés élményét, s most tessék, itt volt előttem!

Eljutottam egy tisztásra, ahol minden porcikám és érzésem azt sugallta: itt kell maradnom. Egy tágas hely volt, közvetlenül a patakparton, ahol a fehér Grandlandom és a sátram tökéletesen megfért egymás mellett a víz morajlása közepette.

Így hát felvertem a tábort. Az első dolgom a vacsora elkészítése volt, majd később megfőztem egy teát, s nem csináltam mást, csak ültem és hallgattam az erdei fák békés ropogását a szélben, s a patak nyugtató csobogását, ahogy a kisebb vízeséseken keresztül zúgott lefelé a medrében a Sas-kő lába felé.

Az éjszaka még varázslatosabb lett amikor sátor belsejéből áradó lágy fény megvilágította a környezetet, s a kempingszékben ülve, az asztal mellett csak élveztem a pillanatot az erdő csendjében.

Leírhatatlanul varázslatos élmény volt a víz hangjára elaludni, s reggel a Mátra arany fényekben úszó dombjainak látványára ébredni. Már most tudom, hogy ezt az érzést újra és újra át akarom élni. Káprázatos táborhelyet és csodás vidéket fedeztem fel, így az már biztos, hogy a közeljövőben visszatérek az Ilona-völgybe, hogy egy másik itteni tisztáson is eltöltsek egy éjszakát.

Köszönöm neked, Mátra vidéke, ezt a varázslatos élményt!