Pipishegyi premier: Az autós vadkemping új dimenziója

A kocsifelhajtón végzett száraztesztek és az alapos tervezés után végre eljött az idő, amire hetek óta vártam. Az Opel Grandland X orrát a Mátra felé fordítottam, hogy a gyakorlatban, egy igazi vadkempinges éjszakán is felavassam a Berger CampLodge 120 tetősátrat.

A célpont a Gyöngyös-Pipishegyi Repülőtér melletti dombvidék volt. Amikor rátaláltam a tökéletes helyre egy magasles szomszédságában, és leállítottam a motort, az első dolog, ami megcsapott, a tavaszi fűfélék és a vadvirágok hihetetlenül tömény, friss illata volt. A látvány pedig, ami elém tárult a völgy és a távoli hegyhátak felé… egyszerűen felbecsülhetetlen. Tudtam, hogy a helyszínválasztás tökéletes.

Amikor az eső nem akadály, hanem altatódal!

A természet persze úgy döntött, hogy rögtön a mélyvízbe dob, és nem adja könnyen a kényelmet… nem sokkal a táborverés után rákezdett az eső, és szinte egész éjszaka kitartóan esett.

És pont itt, ebben a szürke, esős időben mutatta meg a tetősátor az igazi erejét és előnyét a hagyományos, földi sátrazással szemben. Míg odalent a sárral, a nedves fűvel és a beázás gondolatával kellett volna küzdenem, a létra tetején, a magasles árnyékában egy tökéletes, száraz menedék várt. Az esőcseppek sűrű kopogása a sátorvásznon idefent nem bosszúság volt, hanem a legmegnyugtatóbb altatódal, amit csak el lehet képzelni. A sátor kiválóan vizsgázott, teljesen száraz és biztonságos bázist nyújtott a felhőszakadás alatt is.

Az éjszakai vadon hangjai – az első sorból

Az éjszaka a Mátrában sosem néma. Miután besötétedett, a környező erdő és mező életre kelt. Fent a biztonságos fészekben fekve lenyűgöző volt hallgatni a természet szimfóniáját. A madarak meglepően hangos, bámulatos éjszakai koncertet adtak, odalent a sötétben pedig egyértelműen hallatszott, ahogy több kisállat mászkál, szaglászik az autó körül a fűben.

Két méter magasan, az autó tetején mindez egyáltalán nem félelmetes. Sokkal inkább olyan érzés, mintha egy exkluzív páholyból, láthatatlan megfigyelőként lennél részese a vadon életének.

A tökéletes reggel…

Aztán eljött a reggel. Az a pillanat, amikor kinyitod a sátor ablakát, kinyújtóztatod a lábad, és egyenesen az eső mosta, ködpárás völgyre látsz rá. Odalent a kis kempingasztalon hamar elkészült a feketekávé, majd visszahúzódva a magasba, a kedvenc piros pöttyös bögrémet szorongatva csak ültem, és némán élveztem a pazar panorámát.

Az autós vadkemping és a tetősátor felavatása nem is sikerülhetett volna jobban. A beázás tesztelve (és sikeresen kipipálva), a helyszín hibátlan, az élmény pedig maradandó. Ha valaha is volt bennem kétség a szintlépéssel kapcsolatban, az ezen a pipishegyi éjszakán végleg elszállt.

Nektek volt már olyan kempingezésetek, amit az eső tett igazán hangulatossá?