Nyári visszatérés a Duna-Ipoly torkolathoz

Aki olvasta a korábbi beszámolómat, az tudja, hogy márciusban már jártam a Duna-Ipoly torkolatnál egy hagyományos sátrazás keretében. A hely hangulata már akkor megfogott, így ezen a héten újra visszatértem, de ezúttal egy forró nyári estén, a kollégáim társaságában, hogy egy kicsit kiszakadjunk a bankos hétköznapokból.

Logisztika: Négy keréken és két keréken

A kijutásunk igencsak rendhagyóra sikerült. Ketten kényelmesen, autóval érkeztünk a tetősátras felszereléssel, míg az egyik, elképesztően sportos kollégánk egyenesen a fővárosból tekert ki hozzánk biciklivel a táborhelyre.

A táborépítés most is a megszokott rutinnal ment: az Opel Grandland X tetején a Berger tetősátor pillanatok alatt kinyílt, árnyékot adva az asztalnak, a fák alatt pedig helyet kapott a kolléga földi sátra is.

Alacsony vízállás, de annál nagyobb élet

A táj még mindig gyönyörű, de a tavaszi látképhez képest most egy teljesen más arcát mutatta a torkolat. Ahogy az internetes előrejelzések is mutatták, a Duna és az Ipoly vízszintje extrém alacsony, hatalmas kavicsos padok bukkantak elő a vízből, amik szinte hívogattak egy kis sétára.

Mivel tökéletes nyári időnk volt, nem mi voltunk az egyetlenek, akik a kempingezést választották. A partszakasz tele volt élettel, többen is sátraztak a környéken, így az a fajta teljes privát szféra, amit a rejtettebb vadkemping helyeken megszokhattunk, most nem volt meg. Ennek ellenére sikerült egy nagyon jó, saját kis táborhelyet találnunk a fák védelmében.

Társasjáték, csobbanás és a tökéletes naplemente

Miután mindent elrendeztünk, átadtuk magunkat a nyári estének. Kifeszítettük a függőágyat – ami azonnal a tábor legnépszerűbb pontja lett –, megbontottunk néhány hideg italt, és indult a kikapcsolódás.

Előkerült a Solo kártya és az Orbito is egy kis asztali csatára, sokat beszélgettünk, sétáltunk a parton, és a melegben egy gyors, frissítő mártózás is belefért a Dunában.

Az estét egy csodálatos, színes naplemente zárta a folyó felett. Bár voltak körülöttünk, az éjszaka csendesen telt, a friss levegőn pedig hihetetlenül jót aludtunk. A Duna-Ipoly torkolat bebizonyította, hogy nyáron is tökéletes menedék, ha az ember egy kis természetközeli nyugalomra vágyik.